Kapunyitási pánik

Kapunyitási pánik

A kapunyitási pánik (más néven quarterlife crisis) jelensége igen elterjedt a mostani huszonévesek körében. A probléma a 21. század jelensége, amikor is a serdülőkor vége, és a valódi felnőtt szerepek megkezdése között létrejön egy szakadék. A krízis leggyakrabban az egyetemi tanulmányok végének közeledtével jelentkezik, amikor szembesülünk azzal, hogy munkát kell találnunk. Úgy tűnik, végtelen lehetőség vesz körül minket, azonban ez is az oka annak, hogy még nyomasztóbbá válik az elköteleződés egyetlen hivatás mellett, hiszen mi van akkor, ha nem azt választottuk, amiben a leginkább otthonosan érezzük magunkat? A hivatás megtalálása mellett ez az az életszakasz, amiben általában elköteleződünk egy stabil, intim párkapcsolatban. Azonban a mai világban számtalan párkapcsolati mintázat jellemző, nem úgy, mint az előző generációkban. Egyszerre szeretnénk megtalálni azt az embert, akivel el tudjuk képzelni a jövőnket, ugyanakkor halogatjuk a komoly döntések meghozatalát. Minden döntésünk mögött meghúzódnak a családból hozott minták, elvárások, és nem egyszerű feladat letisztázni azt, hogy valójában mi az, amit mi magunk szeretnénk.

A kapunyitási pánik kétféle formában jelenik meg általában. Az egyik fajtája, amikor túl hamar köteleződünk el egy hivatás mellett. Úgy tűnik, sínen halad az életünk, elvégeztünk egy egyetemet, majd elkezdtünk dolgozni, azonban szembesülünk azzal, hogy nem ez a hivatás az, ami nekünk való, és el sem tudjuk képzelni, hogy az elkövetkezendő negyven évet így töltsük el. Ekkor pánikba esünk, és próbáljuk felmérni, hogy milyen lehetőségeink vannak a változásra. A másik formája a kapunyitási pániknak, amikor halogatjuk az elköteleződést, és mindent megteszünk annak érdekében, hogy még ne kelljen munkába állni, például pályát változtatunk, és elkezdünk egy másik egyetemet. A sok lehetőség között elveszettnek érezhetjük magunkat.

Mit lehet tenni, hogy elkerüljük a kapunyitási pánikot? A legegyszerűbb módja a megelőzés, tehát az, hogy olyan pályát választunk, ami személyiségünkhöz, elképzeléseinkhez illik, független szüleink elvárásitól. Azonban ha úgy érezzük, hogy minket is érint a kapunyitási pánik, akkor érdemes lehet feltérképezni, hogy pontosan mely aspektusa az, ami érint minket, majd létrehozni egy lehetséges megoldási tervet a problémára. Fontos, hogy megtaláljuk azt a támogató közeget, akiktől tudunk segítséget kérni, vagy akikkel átbeszélhetjük a problémát. Érdemes lehet szakemberhez fordulni, ha úgy érezzük, hogy segítségre van szükségünk, hiszen a pszichológus segítségével közelebb juthatunk a megoldáshoz.