Munkába állás: elképzelés és valóság

Munkába állás: elképzelés és valóság

Elsőre, másodszorra, vagy akár harmadszorra kiválasztottuk a számunkra tökéletes egyetemet, szakot, főiskolát vagy képzést, és hosszú éveken át tanultunk miközben többször feltettük magunknak a kérdést, hogy „tényleg ezt akarom?”. Minden nehézség ellenére végül sikeresen levizsgáztunk, és megszereztük a vágyott képesítést. Tele vagyunk motivációkkal, tervekkel és elvárásokkal, ami nem is csoda, hiszen az ide vezető út hosszú volt, és alig vártuk, hogy végre azt csináljuk, amit szeretnénk. Nekilátunk állást keresni, önéletrajzot és motivációs levelet írni, és interjúkra járni.

Vannak, akik szerencsések, és már a tanulmányi éveik alatt jó referenciákra tesznek szert, és könnyen találnak állást, vagy tárt karokkal várja őket a családi vállalkozás. Sokunkat viszont nem kis csalódások érnek, amikor hónapokig nem találunk kielégítő munkahelyet, vagy ha igen, akkor nem az az összeg érkezik a bankkártyánkra, amit megálmodtunk. Sokan továbbra is a szülők támogatására szorulunk, ami egyre kínosabbá válik számunkra. Van, hogy sikeresen elhelyezkedünk, és még a fizetés is rendben van, de nem azt a fajta megbecsülést kapjuk a munkahelyünkön, amire számítottunk. Egyszóval valami jobbra, valami többre számítottunk. Ezek hatására gyorsan kiábrándulhatunk, belefásulhatunk mind a munkakeresésbe, mind a munkával töltött szürke hétköznapokba.

De vajon miért ilyen gyakori jelenség ez a fiatal felnőttek körében manapság? Nagyszüleink idejében még inkább a családalapítás, a gyermeknevelés, a családi hagyományok és értékek megőrzése jelentette a boldogságot, és a kiteljesedést. A most húszon-harmincon évesek viszont már a „bármi lehet belőled!” ígéret szerint nőttek fel. Látszólag számtalan életpálya közül választhatunk. A boldogságot az önérvényesítésben és a sikerességben mérjük. A filmekből és a reklámokból dőlnek a sikeres és gazdag fiatalok, az izgalmas és könnyű karrier-utak. Azt érezzük, hogy muszáj sikeresnek lenni. A valóság azonban az, hogy ha közelebbről megvizsgáljuk a lehetőségeinket, egyáltalán nem biztos, hogy bármi lehet belőlünk. A verseny pedig óriási, és ha nem vagyunk elég magabiztosak, nem tudjuk magunkat eladni, akkor könnyen lemaradunk. Ha a valóságban nem pont úgy halad a karrierünk, ahogy azt elképzeltük, ne keseredjünk el, hiszen a sikeresség mutatója nem mindig a pénz, és az önérvényesítésen kívül még számos dolog hozhat boldogságot.