A kibontakozó felnőttkor nehézségei

A kibontakozó felnőttkor nehézségei

A jelenlegi társadalomban huszonévesként még nem érezzük azt, hogy teljesen felnőttek lennénk, azonban kamaszként sem definiáljuk már magukat. Még felfedezünk saját magunkban gyermekies tulajdonságokat, ugyanakkor felnőttként is viselkedünk néhány helyzetben. A kutatások alapján összességében három kritérium határozza meg, hogy mikortól érezzük magunkat teljes értékű felnőttnek. Az első az, hogy elfogadjuk, hogy felelősséggel tartozunk önmagunkért, cselekedeteinkért. A második kitétel, hogy képesek vagyunk egyedül, mások segítsége nélkül döntéseket hozni. Az utolsó pedig az anyagi függetlenség. Ezeket a feltételeket azonban nem tudjuk egyik napról a másikra teljesíteni, hanem csak fokozatosan, így az átmenet a kamaszkorból a felnőttkorba sem hirtelen következik be. Ezt a szakaszt nevezzük kibontakozó felnőttkornak, melynek alsó határa a 18 év, és általában 25-29 éves korig tart, de egyénenként változhat. Vannak olyan kultúrák, ahol nem létezik ez az időszak. Akkor mondhatjuk, hogy a kibontakozó felnőttkor jelen van a társadalomban, ha a gimnáziumi tanulmányok befejezése, és a stabil felnőtt szerepek megjelenése között van egy pár éves szakadék. Ebben az életkorban nem vagyunk se serdülők, se felnőttek, mert mindkét korszaktól elméleti és tapasztalati úton is elkülöníthető ez a periódus.

Az első, és egyik legkiemelkedőbb sajátossága ennek az életszakasznak, az identitás aktív kutatása, vagyis a legfontosabb célunk ezekben az években, hogy rájöjjünk, kik is vagyunk valójában, és mit szeretnénk kezdeni az életünkkel. A felnőtt létbe való hosszú átmenet időszaka lehetőséget biztosít arra, hogy különböző élethelyzetekben és feladatokban kipróbálhassuk magukat, és fokozatosan egy tartós döntés meghozatala felé haladjunk. Ezek a próbálgatások három fontos terület köré szerveződnek, mégpedig a munka, a szerelem és a világnézetek területére. A kibontakozó felnőttkorra jellemző még, hogy ebben az életkorban van leginkább lehetőségünk arra, hogy a döntéseinket egyedül, és csak a saját érdekeinket vizsgálva hozzuk meg. Ezek az elhatározások sokszor rendkívül fontosak, és súlyos teherként nehezednek a vállunkra, azonban ez által lehetőségünk van megtanulni önállónak és függetlennek lenni. Esélyt kapunk arra is, hogy úgy alakítsuk az életünket, ahogyan szeretnénk élni, családi háttértől függetlenül. Felülvizsgálhatjuk a családi mintákat, és tisztábban láthatjuk azt, hogy mit szeretnénk máshogy csinálni a saját életünkben, és mi az, amit továbbvinnénk. Természetesen a családi háttér befolyásolni fogja az életünket, de mindig van lehetőség a változásra.